Sajnálom. Istenemre mondom, borzasztóan. Kezdem úgy érezni, hogy rombolni vagyok hivatott. Mások építenek, feladatuk szerint, én meg porrátörök mindent. Erre lennék "hivatott"?
Nem, nem erről szólhat az életem. Nem. NEM SZÓLHAT ERRŐL! Csetlő-botló gigászi csecsemőnek érzem magam. Jót akarok, tudom. Akkor miért sikerül minden balul? Megutáltatni magam mindenkivel egy dolog, még csak hagyján. De mások munkáját, érzéseit, sőt életét szapulni, hogy lehetne bárkinek is joga? Nem az senkinek sem, mégis sikerül. És még csak nincs is benne szánt szándék...
Üresnek érzed a fentieket? Én is. Ez volt a végtelenül unszimpatikus. Hogy öncélű maszturbálásnak hittem és ez volt a bajom vele. De ennek ez a célja! Kiírni minden porcicát, mocskot és szennyet, ami felhalmozódik magunkban. Hát nem?
